Megérkezésünk másnapján gyorsan kipipáltuk a leghíresebb látnivalókat, nevezetesen a Tienanmen teret és a Tiltott Várost. Elég ködös idő volt, fényképezésre nem túl alkalmas és ezt tetézte a fotózkodó kínaiak hada, akik minden pillanatban belemásztak a festői látványba. A Tiltott Város feltehetően épp az ellenkezőjét mutatta, mint anno, teljes elszigeteltségében, de mégis döbbenetes élmény látni. Csak miért kell mindenhol köpködniük...?!
Harmadnap a Láma-templomban egy buddhista szertartásba is bepillantottunk, de megint kissé illúzióromboló volt az elkerített turisták hada, akik sutyiban próbálták rögzíteni az eseményt (a templomokban tilos a fényképezés). Ilyenkor persze minden turista azt kívánja, bárcsak ő lenne az egyetlen - mi sem vagyunk különbek. Reméltük, hogy már nem tart sokáig a kínaiak nemzeti ünnepe, de csalódnunk kellett. 1 hét munkaszünet október 7-ig 1 milliárd kínainak! Itt kezdtük megérteni, mit is jelent az igazi tömeg. Leírhatatlan! A neves látnivalók körül furakodik mindenki és szeretne magáról egy fotót - általában mindegy is hol készül a kép, lényeg, hogy valami divatos pózt vegyenek föl és/vagy "victory" jelet mutassanak. De amikor egy teljes csoport sorakozik föl, az már több mint unalmas. A csoportvezetők egymástól pár méterre üvöltik hangszóróba a tudnivalót - természetesen kínaiul. Még akkor is, ha 2 fő alkot 1 csoportot.
Mindezektől függetlenül rendületlenül törtünk mi is előre az Ég temploma felé, ami szintén nagyon híres, nagyon sokan voltak és 1420-ban épült.
Kicsit kiszabadultunk negyednap a pekingi forgatagból és befizettünk egy szervezett túrára a Nagy Fal egy kevésbé látogatott részére. A hostelban megismerkedtünk négy magyarral, úgyhogy kicsit otthonosabban éreztük magunkat a társaságukban. Az egyiküknek le is passzoltunk 1 zacskónyi fölösleges cuccot, hogy majd karácsonykor megyünk érte. Végre szuper időnk volt, így a falat teljes pompájában láthattuk.
Következő nap a császári Nyári Palotánál és a hozzá tartozó kertben tettünk egy jó nagy sétát, majd áthajóztunk a tó túlpartjára, mert mint minden, ez is hatalmas.
Kicsit már kezdünk besokallni a Ming/Tang/Qing/stb.-kori szemet gyönyörködtető, de a mi szemünknek mégis egyforma pavilonoktól, ezért megnéztük az állatkertet. Hát, ezért nem érdemes idáig elutazni - sok állat szívfacsaró körülmények között él, ezért nem volt teljes az örömünk, de azért a pandák és a majmok nagyon cukik voltak.
