A "Home from home" hostelben szálltunk meg, de nevével ellentétben nem volt túl jó választás. Már maga a bejárat sem túl bíztató.
A jobb oldali a bejárat
Egy nagy szervezési káosz az egész és a minősége is hagy némi kívánnivalót maga után. A hatágyas szobából az első éjszaka után át kellett költöznünk egy másik szobába, mondván, hogy jön egy csapat, akinek át kéne adni a helyet. Ok. Mire a városnézésből hazajöttünk egy ágyra dobálták össze a cuccainkat. Persze értetlenül álltunk a helyzet előtt. A recepciós csajszit faggatva kiderült, hogy "túlfoglalás" van és mi lettünk a szerencsés kiválasztottak, akiknek nem jutott hely (vagyis egy ágy jutott kettőnknek) - bár a szállást már előre kifizettették velünk. Utólag azért kaptunk vissza némi pénzt és még balhézni sem kellett. :) Egyébként, mint a legtöbb hostelnek, ennek is meg volt az az előnye, hogy teljesen nemzetközi volt a benne lakó csapat, úgyhogy hamar megismerkedtünk egy csomó világutazóval. Nagy részük akkor kezdte meg a féléves vagy éves útját, úgyhogy mi, a magunk három hónapjával gyenge kezdőnek számítottunk.
Balról jobbra: a francia, a német pár (Björn és Maria) egyik fele, a magyar pár mindkét fele, a német pár másik fele, Tom a belga
Moszkva így két nap alatt nem bejárható, de a híresebb helyeket megnéztük: Kreml, Vörös tér, Arbat sétálóutca (ami mellett a szállásunk is volt), stb.
A Kremlben lévő aranyozott kupolák hada rendkívül látványos, és a körülötte lévő park is.
A Vörös teret csak éjszakai fényben láttunk, ezért a Lenin mauzóleumba sem jutottunk be, de még nem szalasztottuk el az utolsó lehetőséget, hogy nagy vörös vezetőket tekintsünk meg közelebbről. (Nem mintha ez lett volna a célunk, de rájöttünk, hogy gyakorlatilag minden általunk célba vett országban szocializmus, vagy ehhez nagyon hasonló rendszer van.)
Lenin mauzóleum sötétben
Jellemzően baromi sok turista van Moszkvában és mind fényképezkedik különböző idétlen pózokban. Az orosz pasik a lenyalt frizkójukat rózsaszín inggel és szűk gatyával teszik teljessé. A csajoknál pedig a teljes smink, magassarkú és a miniszoknya a trend. Mi bezzeg igyekeztünk még otthon kiválasztani azokat a göncöket, amelyek nem túl hivalkodóak, hogy ne szúrjunk szemet első látásra és ne tűnjünk nyugati turistának. Igy azon felül, hogy messziről kitűnik, hogy idegenek vagyunk, még azt is látják, hogy a rosszabbik fajtából (akiknek nincs sok pénzük).
Ahhoz, hogy tovább tudjunk menni, meg kellett szerezni a Moszkva-Irkutszk útra a vonatjegyünket. A vásárlás elég viccesen ment: mutogattunk és rajzoltunk egymásnak az amúgy elég segítőkésznek mutatkozó jegyárus nénivel. (Sokaknál sajnos alap beállítottság, hogyha idegen nyelven akarsz velük kommunikálni, akkor mindenféle további érdeklődés nélkül orrod alá tolják, hogy "nyet" és a dolog ezzel el van intézve.) Végül sikerült a másodosztályra egy viszonylag jó árú jegyet kifognunk, amiről a hostelben kiderült (rutinosabb világjárók felvilágosítottak), hogy csak a harmadosztályra, azaz a tömegszállásra szól.
Moszkva amúgy annyira nem lopta be magát a szívünkbe - főleg áraival nem - és talán ezért is döntöttünk a gyors távozás mellett. Viszont a feliratokon jókat szórakoztunk.
